Türelmes Vendéglátók

 Bár már régen nem írtam, nem jelenti azt, hogy ne lenne téma továbbra is a vendéglátásban.

A következő bejegyzésem a felesleges és egy idő után idegesítő kérdésekkel foglalkozik. Az elején nem tudtam mire vélni a dolgot. Később azt gondoltam, csak beszélgetni akar a kedves vendég. Most már tudom, hogy ez egyfajta „tulajdonság” a részükről.

Kezdjük az egyszerűbbekkel. Ezek olyanok, mint például a ”Szép időnk van, nemdebár?”

Egy elég látványosan kipakolt, 3 napernyővel reklámozott terasza van az étteremnek ahol most dolgozom. 12 asztal, székek, kitárt kétszárnyú ajtó. Vajon miért kell megkérdezni a kedves vendégnek, hogy nyitva vagyunk-e? Ezt a kérdést felteszik délelőtt 11-kor és délután fél 4-kor is. De itt talán csak a kommunikációt akarja elkezdeni. Mint ahogy azzal is az lehet a célja, amikor megkérdezi a - sajnos - teljesen üres teraszra tekintve, hogy leülhet-e a teraszra? Nem teljesen idevágó megjegyzés, de muszáj megemlítenem, hogy ha üres legalább 8 asztal és az egyiktől nemrég álltak fel és a szennyes még az asztalon van, akkor az új vendég tuti, hogy ahhoz fog leülni. Vajon mi lehet ezeknek az asztaloknak a vonzereje?

Jó esetben látszik, hogy ülnek az étteremben és fogyasztanak, étkeznek. Esetleg „csak” a 6 méteres feliratból látszik, hogy ÉTTEREM vagyunk. Mégis heti rendszerességgel megkérdezik, hogy „Lehet Önöknél ebédelni?”

Most következnek a „kedvenc” kérdéseim. Az abszolút felesleges dolgok.

Lustaságból: Általában az aktuális oldalon nyitott étlap van a vendég előtt. Kérdés: Milyen levesek vannak? Vagy konkrétan. Felsorolva 3 leves - hús, hagyma, gombakrém –, erre a kérdés: „Gulyásleves van?” A nem is tudom milyen megfontolásból: „Milyen sörötök van?" "Ászok, Dreher." "Soproni nincs?” Esküszöm, hogy nem titkolok semmit. Ha lenne, MONDTAM volna.

Vagy pedig. „Szia! Van cigitek? Nincs, nem tartunk dohányárut. Semmilyet?” ÁÁÁÁÁÁÁÁ

Abszolút figyelmetlenségből: Asztali italkártya volt egy régebbi munkahelyemen. Egy lap félbehajtva, rajta pár long drink. Igazán egyszerűek. Gin tonik, whisky cola stb. Persze fantázianevekkel, amik mellett ott volt a „bonyolult” összetétel is. Ezért amikor kérdezték tőlem, hogy miből áll a „Big Willy” akkor rámutattam a vendég kezében lévő kártyára és onnan olvastam fel. Vagy ez szemtelenség?

Egyelőre ennyi volt. A következő bejegyzés is már megvan fejben. Rövidesen folytatom.

Bemutatkozás!

Budapesten tevékenykedő 34 éves felszolgáló vagyok. Amiért késztetést éreztem az írásra az a munkánk, szakmánk bemutatása mások felé, és hogy kiírjam magamból a munka közben szerzett élményeket, tapasztalatokat, hogy elmondjam mit szeretek ebben a szakmában és mi zavar munka közben.  Pár hete olvastam egy cikket egy hírportálon, ami a vendéglátást, és kicsit a felszolgálókat vette górcső alá. Meglehetősen negatív képet festett a magyar éttermekről az írás. A kommentek viszont nem kímélték a felszolgálókat. Ezt nem vitatom. Sajnálatosan elhanyagolható százalékban vannak szakmabeliek az étteremtulajdonosok között és, ezáltal a konyhában, vendégtérben is. Sokan gondolták pár éve jó befektetésnek az étterem nyitást, megint mások azt, hogy ők felszolgálók. Nagyjából ez az oka annak, hogy az elmúlt pár évben elég sok helyen megfordultam. Elég nehéz valakit komolyan venni, mint vezető, ha közben abszolút inkompetens.  Ebben viszont az a jó- mármint a vándorlásban -, hogy sokat tanulhattam szakmailag és emberileg egyaránt. Megtanultam a szakmai alázatot és az vendéglátás lényegét. Azt, hogy a vendégnek mindig igaza van. Ez 1000%. Ha valaki megtisztel azzal, hogy meglátogat, annak igyekszel mindenben a kedvére járni. Ő azért jött el hozzám, hogy jól érezze magát, és nincs jogom ezt gátolni, megakadályozni. Plusz még fizet is mindezért.

Viszont nehezen tudom megérteni a bunkóságot, neveletlenséget. A vendégnek nem kell előre köszönnie, ha belép egy étterembe. Az én dolgom, hogy köszöntsem Őt, amikor belép. Neki csak annyi dolga lenne, hogy fogadja a köszönésemet. Nem szeretem azt amikor – mintha láthatatlan lennék – belépve az étterembe szó nélkül elindulnak valamerre, Én azért vagyok ott, hogy segítsek Neki. Tíz esetből nyolcszor pár lépés után megtorpan, mert nem ismeri ki magát a helyen, és rájön, hogy segítségre van szüksége. Ezt már a belépéskor megkapta volna.

Ha a vendég tudja, hogy a kávét édesítőszerrel issza akkor praktikusabb a rendelésnél közölni a felszolgálóval. Nem etalon Magyarországon többféle cukor és 3-4 különböző márkájú édesítő szervírozása a kávé mellé. Ezzel megváratja magát, a pincér pedig esetleg beúszik egy felesleges séta miatt, ha nagyobb a pörgés.

Szerencsére a mostani munkahelyemen nagyon korrekt és hozzáértő főnökkel dolgozhatom. Ő az a fajta, aki igyekszik egy relatív külvárosi – Óbuda szélén – étteremben is minőségi nyersanyagokkal dolgozni.  A tejszínhab szifonban készül tejszínből és nem flakonos. A bélszín az bélszín és nem egyéb marhahús pácolva. Ha az étlapra kiírjuk, hogy szarvasragu vagy szent Jakab kagyló az garantáltan abból fog készülni. Ez az én munkámat is megkönnyíti, ugyanis nem kell hazudni a vendégnek, aki az étkezés után nekem is hálás lesz. És hát mi tagadás mi ebből élünk. Tehát kikérem magunknak – mint az étterem – a gyanúsítgatást. A minap egy kedves vendég az ételek frissessége és valódisága után érdeklődött. Kifejezetten vádaskodva kérdezte, hogy tényleg friss e a ropogós malaccsülök és valóban bélszín e a bélszín. Még soha nem láttam előtte az urat, tehát nem ismerhetett minket, de ha ennyire fél, akkor miért nem maradt otthon egy jó zsíros kenyérre. Viszont, ha már minket választott, akkor szerintem jár nekünk egy esély mielőtt lehord mindenféle kóklernek.

Egyébként bélszínt választott és kifejezetten jót evett, mint mondta.

Egy hasonló eset amikor egy hölgy szeretett volna enni egy jó steak-et. Az étterem tulajdonosa éppen bent volt és gondolta elkészíti az ételt. Azt el kell mondanom, hogy igazán jól főz, bár az állandó gyakorlat hiánya miatt kicsit tovább tart az elkészítési idő, viszont a végeredmény mindig etalon. Ám amikor a hölgy megette, és én megkérdeztem, hogy milyen volt az étel azt mondta, nagyon finom volt csak nem bélszínt kapott.

Hát ilyen és ehhez hasonló estek fordulnak elő a felszolgáló nézőpontjából.

Ezek teszik kicsit nehezebbé a munkánkat. Nekem a sokadik ilyen „incidens” után is kedvesen türelmese kell foglalkoznom a többi vendéggel.

Most hírtelen ennyit írtam, de sajnos-szerencsére van még „anyag” bőven. Később folytatom.

És érdekelnek a kollégák, illetve vendégek tapasztalatai, hozzászólásai.

Szép napot.